Interjú
Beatünnepből csak egy lehet
2014-04. szám / Szepesi Krisztina
Rosta Mária nem Illés-rajongó. A Zikkurat Ügynökség producerének az élete a családja. Mivel pedig éppen 50 éves a nagy csapat, ez kiváló apropó arra, hogy egész évben ünnepelje a férjét, Szörényi Szabolcsot, a sógorát, Szörényi Leventét, az alkotó- és zenésztársat, Bródy Jánost, valamint a két „égi muzsikustársat”, Illés Lajost és Pásztory Zoltánt, majd végül december 28-án a Sportarénában lezárja az Illés zenekar beatkorszakát egy meglepetésekkel teli koncerten a múlttal, a jelennel és a jövővel.
Ha lefejtjük a kegyelmet nem ismerő producer kosztümjét, mit jelent önnek az Illés?
R. M.: A családomat. Mondom ezt azért, mert életemben nem voltam Illés klubban, és azelőtt soha nem hallottam őket játszani élőben. Olyan családban nőttem fel, ahol 3 évesen már Beethoven Török indulójával keltettek, így apám és anyám révén én is a klasszikus zene rajongója lettem. A fiúkkal akkor találkoztam először, amikor egy hosszabb külföldi távollét után 1981-ben hazajöttem, és a helyemet keresgélve kapcsolatba kerültem az akkor még fel nem épült Fonográf Klubbal, melynek széles tulajdonosi körébe ők is beletartoztak. És persze tudtam, kik ők, de nem tudtam volna egyetlen számukból sem idézni. „Marketingesként” kezdtem el ott dolgozni, így ismerkedtem meg későbbi férjemmel, Szörényi Szabolccsal. Ekkor kezdett el érdekelni a zenéjük és a múltjuk, de leginkább a személyük volt fontos számomra, és az, hogy segítsem őket jobb helyzetbe hozni a vállalkozásban. Még az István, a király legendás királydombi bemutatóján sem voltam ott. A fiúknak végül dönteniük kellett, maradnak-e azzal a csapattal, vagy velem dolgoznak tovább. Engem választottak. Először felépítettük a Fonográf Klubot, majd 1984-ben az akkori Budapest Sportcsarnokban életem első produkciójaként a Fonográf-búcsúkoncert került színpadra, ami valószínűleg az első ilyen nagyságrendű magánvállalkozás volt akkoriban. Három házat töltöttünk meg. Levente akkor tényleg úgy gondolta, az lesz az utolsó zenekari koncertje, és nem turnézik tovább. Színpadi szerzőként képzelte el a további életét. Tartotta is magát ehhez, hiszen turnészerűen valóban nem lépett fel többé, az pedig, hogy öt-hatévente fellép egy-egy nagyszabású koncerten, inkább feltöltődésként szolgál a számára. Bár nem voltam ott a kezdeteknél, mostanra már a Szörényi- és az Illés-életmű egészét ismerem, jó néhány színpadi műnek a megrendelője és színpadra állítója is vagyok producerként.
Azoknak, akik önhöz hasonlóan nem voltak ott a zenekar fénykorában, mitől lesz érdekes és mai a december 28-i Beatünnep?
R. M.: Ha két alapító tag, Illés Lajos és Pásztory Zoltán nem ment volna el közülünk, elég lenne, ha kitennék a színpad oldalára egy petróleumlámpát, és még ma is három házat el tudnánk adni a fiúkkal mindenféle komoly reklámköltség nélkül. Minden daluk sláger, helyük van a magyarországi Halhatatlanok Csarnokában. Vagyis képesek generációkon átívelni, de ahhoz az kell, hogy mi is alkalmazkodjunk az újabb és újabb generációkhoz. Engedni kell a dalokat úgy előadni a zenekaroknak, ahogy az a saját stílusukban legjobban hangzik, miáltal egy új, saját üzenet is beépül, amitől az Illés zenekar dalai akár még hosszú évtizedeken át fennmaradhatnak.
A dalok szövegének mindenféle hozzáadott üzenet nélkül is elég erős, akár provokatív jelentése van ma is…
R. M.: Nincs olyan történelmi kor, amiben ne lenne igaz különféle összefüggésben a Ne gondold! vagy például a Miért hagytuk, hogy így legyen üzenete. Örömmel tapasztaltam, hogy azok a fiatal underground és alternatív zenekarok, amelyeket megszólítottunk, vagyis többek közt az Anna and the Barbies, a Paso, a Subscribe, az Ivan and the Parazol, a Punnany Massif, az Intim Torna Illegal mind nagy megtiszteltetésnek veszik, hogy felléphetnek ezen a koncerten. Meghívtunk olyan fiatal énekeseket is, akiket az elmúlt évek tehetségkutató műsoraiban fedeztek fel, és ezen kívül is készülünk még sok meglepetéssel a koncertre. Mindenesetre azt gondolom, bárki adja is elő ezeket a dalokat, ma már nem tudnak olyan provokatívak lenni, mint a hetvenes években. | hirdetés
 |
|
A kulturális életben általában is nehéz már provokatívnak lenni.
R. M.: Inkább úgy fogalmaznék, hogy a világháló miatt már semminek nincs hosszú kifutása. Az Alföldi Róbert rendezésében tavaly bemutatott István, a királyra például nagyon sokan mondták, hogy mennyire megosztó, miközben soha semmi nem egyesítette még így a Kárpát-medencét, mint ez az előadás. Minden „lángokban állt”. Én még ennyit soha semmilyen darabról nem hallottam beszélni az embereket. Ráadásul épp attól vált igazán értékes darabbá, hogy most először vitát generált.
Tekinthetjük úgy, hogy ezzel már tavaly elkezdődött az ünneplés, most pedig a decemberi koncertig több programmal is folytatódik?
R. M.: Ezek rávezető programok lesznek, éppúgy, ahogy az István előtt a Kőműves Kelemen volt, ami ráadásul minden idők egyik legjobb előadása lett, szintén Alföldi Róbert rendezésében. Most Szente Vajk ír egy tribute darabot, melyben egy történet köt majd össze húsz Illés-dalt. Az az öttagú zenekar lesz a színpadon, amelyik majd a nagykoncerten is, de az Aréna előtt egy sokkal kisebb helyen, a Játékszínben zenélnek majd. A Békéscsabai Jókai Színházzal koprodukcióban készülő, Tied a világ című előadásban fellép majd Feke Pál, Gubik Petra, Serbán Attila, Vastag Tomi, de ott lesz a ByTheWay is, és Szörényi Örs dobol. A június 20-i bemutató után megyünk Békéscsabára, Szarvasra és mindenhová, ahová hívnak. A Hungarotonnal tárgyalunk az Illés-dalok jogairól, hogy karácsonyra kiadhassuk újra az összes eddig megjelent Illés-albumot. Korábban producere voltam egy 13 részes Illés-antológiának, amelyet Vitézy László rendező és Betlen János szerkesztő-riporter készített, és 2000-ben sugárzott a Magyar Televízió. A sorozat akkor az Illés zenekar Kossuth-díjával zárult, de ezután még jött 14 mozgalmas év, és a sok sikeres esemény mellett sajnos elveszettük Zolit és Lajost. Ezekről egy négyrészes folytatásban, Eckhardt Balázs rendezésében emlékezünk meg. Ezzel lezárjuk az Illés történetét és a hozzá köthető 50 éves beatkorszakot. Mert Beatünnepből csak egy lehet.
|
 vissza |
|
|
| |
vissza a lap tetejére
