Lassan véget ér a Miskolci Nemzeti Színház 190. évada. Hogyan értékelné az elmúlt színházi évet – tettük fel a kérdést Kiss Csabának, a Miskolci Nemzeti Színház igazgatójának.
 K. Cs.: Egy sűrű évad végéhez közeledünk, közel 600 előadásunk lesz, a 100 000-es nézőszámot már márciusban túlléptük. A 190. évad újdonsága a játék/szín program volt, ami nagyon népszerű lett Miskolcon. Legkisebb játszóhelyünkön, a Játékszínben hoztuk létre ezt a nem hagyományos színházi előadásokból álló kínálatot, melyben volt táncbeavató gyerekeknek, Pszichoszínház, improvizációs játék, Petőfi-krimi és sok befogadott produkció, például Hobo költészeti sorozata, fiatal koreográfusok estjei – szóval nagyon gazdag szabad program állt össze. Csak a játék/szín sorozatnak mintegy 10 000 nézője volt az évadban, és ennek egy része új nézőréteg. Izgalmas vállalkozás volt a két Sirály-bemutató és az ezekhez kapcsolódó beszélgetéssorozat. De a legizgalmasabb a színház repertoárja volt, úgy érzem, ebben az évadban sikerült kiteljesednie a gondolatnak, amivel ez a művészeti tanács elindult. Ennek lényege, hogy minden műfajban elmélyült, színészileg, rendezőileg, zeneileg magas színvonalú előadásokat hozzunk létre. A tanítónőtől a Woyzeckig, A négyszögletű kerek erdőtől a Don Giovanniig, a Rómeó és Júlia című balettől a Rosmersholmig és a Holdbeli csónakosig minden előadásunk komoly szakmai és közönségvisszhangot kapott. E mögött nagyon sok munka rejlik, miközben összekovácsolódott a társulat, és kialakult egy valamenyiünk által formált színházi nyelv. Ez nem jelent egyforma stílusú előadásokat, de egy közös esztétikát mindenképpen. Azt hiszem, ennek a megfeszített munkának elismerése, hogy két előadásunkat is meghívták az idei POSzT versenyprogramjába.
Mire számíthat a közönség a 2014/2015-ös évadban?
K. Cs.: A következő évadot Shakespeare jegyében tervezzük. Minden hónapban „örökbe fogadunk” majd egy Shakespeare-drámát a Lear királytól az Othellóig, és e köré a nyolc-tíz dráma köré vetítésekkel, meghívott előadásokkal, miskolci képzőművészek tárlataival, magyar műfordítók meghívásával és 10 miskolci partneriskolával közös diákszínjátszó eseményekkel egész évados programsorozatot szervezünk. A Shakespeare-évhez kapcsolódó bemutatónk a IV. Henrik király lesz a Nagyszínházban Gáspár Tiborral, Szegedi Dezsővel, Rusznák Andrással, Simon Zoltánnal a főbb szerepekben. Folytatjuk Az évad szerzője programsorozatunkat is, jövőre Pintér Béla lesz a meghívottunk, akinek Parasztopera című darabját a Kamaraszínházban állítja színpadra Rusznyák Gábor. Jövő februárban folytatódik az európai színművészeti egyetemek seregszemléje, a SzEM Fesztivál is, és a határon túli magyar színházak találkozója új, gazdagabb formában fog jelentkezni.
Az egész évadot átívelő programokon kívül milyen bemutatókat terveznek?
K. Cs.: A következő évadot is a műfaji sokszínűség jellemzi. Már júniusban elkészül Az eltört korsó előbemutatója Szőcs Artur és A víg özvegy Rusznyák Gábor rendezésében. Ez utóbbi előadás a Bartók Plusz Operafesztiválon is látható lesz majd. Ősszel a Miskolci Balett Prokofjev Hamupipőkéjét dolgozza fel gyerekek számára, Kozma Attila koreográfiájával. Ezzel párhuzamosan készül majd a Kamaraszínházban a Tóték, Béres Attila rendezésében. Nagyszínpadi repertoárunkon szerepel még jövőre az Illatszertár, a Rigoletto és Móricz Zsigmond Erdélyének egy új adaptációja, Ari-Nagy Barbara és Keszég László munkája. A Játékszínben Schimmelpfennig Nő a múltból című darabját Szabó Máté rendezésében láthatják majd, Györgyi Anna, Varga Zoltán és Ullmann Mónika főszereplésével. Keszég László Gáspár Tiborral és Görög Lászlóval viszi színre Beckett Godot-ra várva című abszurdját. Operarepertoárunk is gazdagszik, a Rigoletto mellé egy vígoperát tervezünk a Kamaraszínházban. Cimarosa Titkos házasságát Hábetler András fogja színre állítani. Tovább szeretnénk vinni a rendkívül népszerű Operácska sorozatunkat is, ezt a színház zenei vezetője, Cser Ádám jegyzi.
Mi volt az elmúlt évad legörömtelibb tapasztalata?
K. Cs.: Nem tudnék konkrét eseményt kiemelni, mert a legnagyobb elégtétel számomra az, hogy Miskolcon van igény és lehetőség a sokszínű, árnyalt színházi munkára. Az is fontos, hogy minimális problémával le tudott zajlani ez a sok esemény az évadban, aminek a végére mindenki elfáradt, de azt hiszem, ez egy jóleső fáradtság. Amellett, hogy a miskolci színház egy nagyüzem, és gyakran hat előadás is megy párhuzamosan a játszóhelyeinken egy nap, meg tudtuk őrizni a bensőséges, családias hangulatot. Nagy öröm számomra, hogy Miskolcon ennyire szeretik a színházat.
Forrás: Miskolci Nemzeti Színház |
vissza
vissza a lap tetejére
