Interjú
„A színpadon halj meg egy szerepért, de tudj élni is!”
2014-06. szám / Pavlovics Ágota
Évek óta alig hagyta el a Magyar Állami Operaház színpadát. Összes szerepének felsorolása impozáns és hosszú listát eredményezne. Mások mellett énekelt Strauss-, Haydn-, Mozart-, Rossini-, Donizetti-, Erkel-, Verdi-, Puccini-, Kodály-műveket. Szegedi Csabával Az Íphigeneia Tauriszban című számos szempontból különleges Gluck–Strauss-opera június 22-i bemutatója előtti napokban nem csak az éneklésről beszélgettünk.
Pazar szezont, mit szezont, éveket tudhat maga mögött. Sokat és sokfélét énekelt. Ráadásul most egy igazi gyöngyszem, az Íphigeneia Tauriszban című opera Thoász királyát fogja énekelni. A szerep megformálása milyen feladatok elé állította?
Sz. Cs.: Most vagyunk túl a nagy sikerű Strauss-fesztiválon, ezzel párhuzamosan készültem a Gluck-darabra, amit Richard Strauss írt át a drezdai színház felkérésére. A születésének 150. évfordulója alkalmából életre hívott fesztiválon az Ariadné Naxoszban című operájában léptem fel, amit tavaly, a bemutató előtt hat hétig próbáltunk, napi nyolc órán át. Amikor most újra elővettük, nem adta könnyen magát. Harlekint, a komédiások főnökét énekeltem, és azt gondolom, hogy a zeneirodalom legnehezebb kvartettje, amely ebben az operában tőle és a komédiásoktól elhangzik. Rengeteg munka kell ahhoz, hogy a rendező elégedett legyen, a nézők pedig azt lássák, hallják, hogy az énekes könnyedén énekel, a kisujjából kirázza a szólamát. És hogy a felkészülési idő mindig egybeesik más szerepek színpadi interpretációjával, az is a szakmánk nehézsége. Az Íphigeneia straussi átdolgozásában Thoász szkíta király szerepét énekelem, aki egy őrült zsarnok, úgyhogy a jelleme tőlem rendkívül távol áll. Nem vagyok se gonosz, se méregkeverő típus, de jó iskola volt, hogy több intrikus szerepet is kaptam az elmúlt években. Az ős-Bánk bán Biberachja például igazi gonosz. Paolo Albiani Verdi Simon Boccanegrájában szintén nem az egyenességéről híres. Thoász király megformáláshoz a színészi kelléktáram minden eszközére szükségem van. Szerencsésnek mondhatom magam, hogy a Zeneakadémián Kovalik Balázsnál sokat tanultam a színészi munkáról.
Zeneileg, énektechnikailag milyen feladat Thoász?
Sz. Cs.: Az Íphigeneia zeneileg nem olyan nehéz. Az áriák eléneklése nem könnyű persze, de csodálatos feladat. Addig kell gyakorolni, amíg az ember már nem küzd a magassággal, addig próbálni, amíg az előadásmód természetességet nem sugároz. Ezúttal nem csak a zene, a szöveg is kemény feladat elé állít bennünket, mert még a németül kiválóan beszélők számára is nagyon nehéz a pontos hangsúlyozás, kiejtés.
A mostani bemutató rendezője Alföldi Róbert. Mit lehet tudni a koncepciójáról? Milyenek a próbák?
Sz. Cs.:Ma volt az első színpadi, jelmezes próbánk. Rendkívül letisztult előadás lesz, kevés díszlettel és kellékkel, sötét ruhákban énekelünk, és komoly szerepük lesz a fényeknek is. Azt látom, hogy Alföldi Róbert pontosan tudja, mit szeretne látni és hallani, éppen ezért nagyon jól instruál és világosan kér. Abszolút felkészült, nem improvizál, ugyanakkor figyel az ötleteinkre, és ha úgy látja jónak, elfogadja azokat. A statisztákra pedig éppannyi gondot fordít, mint a címszereplőre.
Kitűnő karmester kezében van a pálca is, hiszen a régizene avatott ismerője Vashegyi György vezényli a művet.
Sz. Cs.: Öröm látni, milyen összhang van Vashegyi György és Alföldi Róbert között. Figyelnek egymásra, segítik egymást. A próbák remek hangulatban zajlanak. Nincs ingerültség, türelmetlenség, csak termékeny munka. Az történik, ami minden jó előadáshoz kell, folyamatos, szívós és kitartó munka. Ami Verdinél könnyen megy, az itt kőkemény feladat. A magam részéről, ahogy mindig, mindent elkövetek, hogy jó teljesítményt nyújtsak. | hirdetés
 |
|
Az operaszerepek legtöbbje nem csupán énektechnikailag, de lelkileg is erősen megterhelőek az énekesek számára. Ön hogyan éli ezt meg?
Sz. Cs.: Egyik mesterem, Sólyom-Nagy Sándor azt mondta nekem: ha kell, halj meg a színpadon egy szerepért, de tudj élni is! Igyekszem a tanácsa szerint élni. A színpadon a módszerem a maximalizmus, a minimum számomra az, hogy tökéletes tudással álljak a nézők elé. Amikor bejövök a házba, ebbe a csodálatos szentélybe, gyakorolok, szerepelek. Aztán hazamegyek a feleségemhez, a családomhoz. Nehéz megtalálni az egyensúlyt a magánélet és a szerepek között. Van, hogy nem alszom jól egy ária, egy szerep miatt, de azt nem hagyom, hogy ez a felségemmel, a családommal való viszonyomra rossz hatással legyen. Az is megtörtént már, hogy egy áriát nem tudtam többször elénekelni, elfáradtam agyban. A hangom még bírta volna, de már nem ment. Ilyenkor pihentetni kell egy kicsit a szerepet, utána sokkal könnyebb elővenni és hitelesen elénekelni.
Hogyan foglalná össze Íphigeneia történetének lényegét a mai nézők számára?
Sz. Cs.: Számomra ez a csodálatos mű egy napjainkban igen fontos kérdésről szól. A családi, a testvéri szeretet erejéről, arról, hogy ez a szeretet mekkora erőt adhat.
Az Íphigeneia Tauriszban ősztől ismét látható lesz az Operaházban. Önt mi mindenben hallhatjuk a következő szezonban?
Sz. Cs.: Ősztől jelentős változás lesz mind a magánéletemben, mind a szakmai munkámban. Papa leszek, augusztusra várjuk a feleségemmel a kisfiunkat. Büszke vagyok rá és nagyon örülök neki, hogy gyerekünk lesz. Kevesebbet fogok szerepelni, mert szeretnék intenzíven jelen lenni a kisbabánk életének első hónapjaiban. A szakmai életemben azonban elkezdődik nemzetközi karrierem építése. Szeptembertől decemberig Ruggero Leoncavallo Bajazzók című operájának Tonióját és Pietro Mascagni Parasztbecsületének Alfióját fogom énekelni Ausztriában. Decemberben hazajövök a világ legszebb operaházába és ismét énekelni fogom Erkel Ferenc Bánk bánjának ősváltozatában Biberach szerepét, Mozart: Figaro házasságában Almaviva grófot, Richard Strauss: Ariadné Naxoszban című művének Harlekinjét és Puccini Bohéméletében Marcellót. Utóbbi szerep azért is öröm számomra, mert úgy érzem, még a korábbinál is mélyebbre tudok majd ásni a megformálásában.
|
 vissza |
|
|
| |
vissza a lap tetejére
