Interjú
Közösségben a közönséggel
2014-06. szám / Sz. K.
Oberfrank Pál, a Veszprémi Petőfi Színház igazgatójaként igazi kulturális közösséget épít a nagy múltú színházi városban, de nyáron sem pihen, hiszen a Budapesti Nyári Fesztiválon operát rendez, ősbemutatóban lép fel, és két előadást is elhoz színházából.
A Carment, melyet július 4-én mutatnak be a Margitszigeti Szabadtéri Színpadon, szinte mindenki ismeri, még azok is, akik nem operarajongók. Mitől lesz ez az előadás más, mint az eddigi rendezések?
O. P.: Amikor Ókovács Szilveszter fölkért a feladatra, azt kérte tőlem, törekedjek arra, hogy az előadás minél inkább elérje a fiatalokat is, hozzam közelebb hozzájuk a történetet. Székely László díszlettervezővel egy semleges teret találtunk ki, hatalmas tükrös falakkal, bordó alapszőnyeggel, s ebben helyezzük majd el a közismert történetet. Azt szeretném, hogy tisztábbak legyenek a helyzetek, egyszerűbb, praktikusabb legyen a megfogalmazás, így világosabban lehessen érteni azt, hogy ki kihez tartozik ebben a nagy létszámú előadásban. Megpróbáljuk egy kicsit a mai korba helyezni az előadást a jelmezek és eszközök segítségével is, ami persze nem azt jelenti, hogy mobiltelefonokkal, kamerákkal és cigarettával lesz tele a színészek keze. Mivel ez egy tökéletesen megírt zenei anyag, csak néhány recitativót húztam ki belőle, hogy ezzel jobban haladjon előre a mű, hiszen mára az emberek nagyon megszokták a gördülékeny történetmesélést, nem kell mindent a szájukba rágni, miközben fontos, hogy Carmen, Don José, Escamillo és Micaela mint archetípusok szerepe világosan kiderüljön. A mai világban is rengeteg Carmen szaladgál az utcán, különösen nyáron, amikor a gyönyörű hölgyek lenge ruhákba öltöznek, de egyszerre vagyunk szerelemittas Don Josék, akik vágyunk a békés, családos, polgári létre, és profi Escamillók, amikor szenvedélyről, elszédülésről álmodozunk, miközben Michaela ösztönös szeretete is ott van minden családanyában.
Rinat Shaham személyében egy világsztár játssza a címszerepet.
O. P.: Ez pedig nem könnyíti meg a helyzetünket, hiszen a hölgy sztárhoz méltón valóban nagyon elfoglalt. A mi bemutatónk előtt egy héttel például egy másik országban, másik rendezésben énekli ugyanezt a szerepet. De nagy dolog, hogy igent mondott a felkérésre, még akkor is, ha csak kevés időnk lesz arra, hogy elmélyedjünk a helyzetekben. Örülnék, ha több időnk lenne, hiszen a mai, 21. századi operában jogos elvárás, hogy ezek az óriási alakok hitelesen jelenjenek meg, de azt hiszem, nincs félnivalónk, hiszen Rinat Shaham torkában van a szerep, és alkatilag is igazi Carmen.
A rendezésen túl színpadra lép a Székely Dózsa György ősbemutatójában és a Veszprémi Petőfi Színház két előadásával is vendégszerepelnek a Városmajorban.
O. P.: Zsuráfszky Zoltán rendezi a Dózsát és nagyon várom, hogy a tavalyi Benyovszky után, amit szintén Szarka Tamással készítettek, most megint együtt dolgozhassunk. És bár Bakócz Tamás érsek szerepe nem nagy, mindenképpen szép és fontos feladat számomra. Annak pedig különösen örülök, hogy színházunkat újra érdemesnek találta Bán Teodóra és csapata a meghívásra. Mindig örömmel játszom A kávéházat, de azt még jobban várom, hogyan veszi majd a közönség az Adáshibát, amelyet mind nagyon szeretünk. | hirdetés
 |
|
Az Adáshibát két éve mutatták be, az pedig vidéken nem gyakori, hogy egy előadás ilyen hosszú ideig műsoron maradjon.
O. P.: A mi életünkben mindig nagy fájdalom, hogy létrehozunk nagy munkával egy előadást, aztán ha kijátsszuk a bérletet, ami 20–25 estét jelent, le kell vennünk a műsorról. Miközben Budapesten akár ezerszer is eljátszanak egy nagyobb sikerű darabot. Ez persze extrém szám, de az is különleges, hogy az Adáshibához hasonlóan van még egy-két olyan előadásunk, amelyet évek óta műsoron tudunk tartani.
Bizonyára az új évad bemutatóival is erre törekednek, melynek mottója „Közösségben a közönséggel” lett.
O. P.: Veszprémben nagyon komoly múltja van a színháznak, hiszen 1961-ben alakult a társulat, a színház épülete pedig az emberek adakozásából épült még 1908-ban. Ezt a központi szerepet máig meg tudtuk tartani azzal, hogy szerves részei maradtunk a veszprémi életnek. Odafigyelünk egymásra a közönséggel, napi kapcsolatban vagyunk, és szinte mindenkit személyesen ismerünk. Amikor a színház előterében vagy az utcán találkozunk, érzem a nézők mosolya mögött a bizalmat és a szeretetet. Ebben az 58 ezres városban 17 ezer bérletesünk van, és amellett, hogy a társulat is nagyon családias, a közönséggel együtt valóban igazi közösséget alkotunk.
Vidéki színházhoz méltón sokszínű lesz az új évad.
O. P.: Korábban határozott témák, koncepció mentén építettük fel az évadot, most nem így történt, kizárólag a minőségi szórakoztatás volt a szempont. Nagyon fontos például, hogy Eperjes Károly végre megrendezi a Chicagót, amire már évek óta készül, és visszatérnek hozzánk barátaink, hiszen rendezni fog nálunk Guelmino Sándor és Dömölky János is. A leglényegesebb számunkra az, hogy minden műfajt, legyen az musical, operett, klasszikus dráma vagy kortárs darab, igényesen tálaljunk a legjobb alkotótársakkal. Ahhoz képest pedig, hogy milyen kicsi a költségvetésünk, azt gondolom, nagyon magas szinten tudunk dolgozni. Ráadásul ezresével lépünk előre a bérletek számában is az utóbbi években, ami Egresi Zsuzsanna értékesítési vezetőnk munkájának is köszönhető. Ő aztán igazán közösségi ember, mindenkit ismer, az ő ötlete volt a nemrégiben megrendezett Bérletek éjszakája is, mely kígyózó sorokkal, hatalmas sikerrel zajlott. A közönség vágyik arra, hogy az előadásokon túl is megszólítsuk nyílt napokkal, gyerekprogramokkal, koncertekkel. És persze meg lehetne úszni ezek és a rengeteg plusz munka nélkül is, de akkor nem jönne létre az az egymást gazdagító, felemelő kapcsolat, amely más minőségben szólítja meg a közönséget.
|
 vissza |
|
|
| |
vissza a lap tetejére
