RSS | Impresszum | Előfizetés  
  2019. augusztus 26., hétfő
Izsó, Tália

 
 
Küldés e-mailben Nyomtatható változat
Interjú
„Keressétek egymásban a békét, szeretetben őrizzétek fényét”
2019-06. szám / Pavlovics Ágota

A cím Tolcsvay László és Tolcsvay Béla Magyar Mise című művének egyik léleksimogató mon­da­ta. A muzsikus-zeneszerző műfajok fölött álló művét 1987-ben komponálta, melyben ötvözte a rock, a klasszikus zenei és a népi hagyományokat. Bemutatása óta folyamatosan műsoron van,
sikert sikerre halmoz, ráadásul nemcsak időtálló, de aktuálisabb, mint valaha. Augusztus 20-án a Margitszigeti Szabadtéri Színpadra harminckét év után tér vissza a Tolcsvay testvérek gyönyörű alkotása, ráadásul ezen az esten ősbemutató is lesz, itt hallhatjuk először Tolcsvay László Új Magyar Rapszódia című művét. A zeneszerzővel a két mű keletkezésének körülményeiről is beszélgettünk.

Hogy született bő harminc évvel ezelőtt az éteri hangokból és szép­sé­ges szövegekből szőtt Magyar Mise?
T. L.: 1986-ban kaptam felkérést arra, hogy misét írjak. Rögtön átfutott az agyamon, olyan zenét kell írnom, ami műfajok fölött áll, vagy öt­vöz­nöm kell azokat. Nem állítottam korlátokat magam elé, tudtam, ope­raé­ne­kes és rockzenekar is meg fog szólalni benne. Ahogy telt az idő, egyre több inspirációt kaptam. Amikor a barátainkkal nyaraltunk Olasz­or­szág­ban, ahova hangszert sem vittem, folyamatosan értek az in­spi­rá­ciók. A gyönyörű sienai dóm orgonájának vízszintes, har­so­na­sze­rű sípjait látva határoztam el, hogy rézfúvósokkal kezdődjön a mű. Egy kis olasz templomból halk mormogás hallatszott: közelebb menve kiderült, hogy a rózsafüzért mondják. Az élmény az ősi magyar mon­dó­kákat juttatta eszembe, amikor mindenki mantraszerűen a saját bánatát mondja. Így került a Mise Áldozat tételébe ez a kórushangzás. A Sanctus dallamának alapját pedig egy másik élményem inspirálta. Az 1982-ben megrendezett I. Táncháztalálkozó lemezfelvételének zenei rendezője én voltam. Egy családi házban dolgoztunk, ott hallottam Sebestyén Márta előadásában az „Elment a madárka” kezdetű népdalt. Amikor pár év múlva jött a felkérés, rögtön bevillant. Azon gon­dol­kod­tam, mi az, ami 1986-ban Magyarországon emberi értelemben érvényes. A testvérem jegyzi a szövegeket, ám sokan és sokféle módon segítettek, ösztönöztek. Nagy beszélgetések zajlottak a konyhánkban, gyakran ott volt Müller Péter, Novák Ferenc, Makovecz Imre, Balás Béla, ma már püspök barátom. Hi­he­tet­len erős lelki töltést kaptam tőle, valamint Kuklay Antal A kráter peremén – Gondolatok és szemelvények Pilinszky János verseihez című könyvétől. Ő ma már az Egri Főegyházmegye kanonoka, de akkor még a régi rendszer nem szívlelt, megfigyelt lelkei közé tartozott. Fontos volt, hogy verbálisan is meg­fo­gal­ma­zódjon, amit akkor gondoltam. A Mise azzal kezdődik, hogy „Egyedül vagyok, állj mellém, légy velem”, és úgy fejeződik be, hogy „Keressétek egymásban a békét, / Szívetekben őrizzétek fényét”. A Magyar Mise egy évig érlelődött bennem, majd egy hét alatt megírtam. Aztán a felkérés ellenére nem engedték bemutatni. Csak úgy mutathattuk be, hogy Koltay Gábor Andrew Lloyd Webber Requiemje mellé „rejtette”.

A Magyar Mise ősbemutatója végül 1987. július 12-én a Margitszigeti Szabadtéri Színpadon, Novák Ferenc koreográfiájával, Csikós Attila díszletében volt. Mi nézők sokáig velünk maradó ajándékot kaptunk, de milyen hatással volt az ön életére a Mise?
T. L.: A Magyar Mise új szakaszát indította el a pályámnak, a Misének köszönhetem színházi életemet. A bemutató óta azt látom, hogy aki benne volt, van, az békével néz vagy emlékszik a másikra. A premieren Pitti Katalin, Begányi Ferenc, Vikidál Gyula, Demjén Ferenc, Ifj. Csoóri Sándor és én énekeltünk. 1993 júniusában szervezett egy németországi jótékonysági turnét a néhai Csilla von Böeselager, templomokban és koncertszínpadokon adtuk elő. Kozma atya is segítette, hogy létrejöhessen ez a nagyszabású rendezvénysorozat. Azóta is folyamatosan énekeljük itthon és határainkon túl egyaránt, Sasvárival, Sáfár Mónikával és a Rotunda kórussal.

A Mise idén az augusztus 20-i ünnepi koncerten tér vissza a Margitszigetre. Most kiket fogunk hallani?
T. L.: Az augusztus 20-i esten a Magyar Mise szólistái Miklósa Erika, Janicsák Veca, Sándor Péter, Szemenyei János, Gábor Géza, valamint én leszünk. A Magyar Állami Operaház Zenekara és Kórusa működik közre, továbbá neves rockzenész barátaim és a Tiszta Forrás Zenekar. Werner Gábor fog dirigálni.
hirdetés

Az est másik darabja egy ősbemutató lesz, az ön Új Magyar Rapszódia című szimfonikus zenekari műve. Elkészült már?
T. L.: Kész vagyok vele, a hangszerelés zajlik, amit tehetséges, fiatal muzsikus kollégámmal, Ott Rezsővel készítünk. Azért választottam a rapszódia formát, mert műfaji szabadságot adott, nem voltam szer­ke­ze­tileg megkötve, szabadon mondhattam, ami eszembe jutott. Szeretném megmutatni a bennem kavargó, rapszodikus, megnyugvást kereső gondolatokat, érzéseket. Igyekszem hű maradni ahhoz a zenei nyelvhez, amiben felnőttem. Engem még a Kodály-módszer szerint tanítottak a mestereim. Komponálás közben Magyarország zaklatott történelme, jövője, tájainak szépsége volt előttem. Ha röviden akarom megfogalmazni, akkor az egész mű hangvétele az örök harmónia keresése a konfliktusokon keresztül. Az Új Magyar Rapszódiát nagy apparátusra, szimfonikus zenekarra komponáltam, kimondottan az ünnepi alkalomra. Eszembe sem jut meghatározni, hogy ki mit gondoljon róla, csak a hallgatóság érzéseihez szeretnék szólni. A saját érzéseimet sikerült felkorbácsolnom komponálás közben.

Milyen hosszúságú az Új Magyar Rapszódia?
T. L.: Körülbelül 30 perc.

Az ön műveit finoman át- meg átszövi a spiritualitás. Napjainkban sok minden elhangzik a spiritualitás fogalmáról, fontosságáról. Az ön számára mit jelent?
T. L.: Nem szeretek verbális hitvalló lenni. Amikor zenét írok, érzem, hogy amit csinálok, túlmutat azon, hogy a harmóniák illeszkednek egymáshoz. Olyan öröm hat át komponálás közben, amitől én is elemelkedek, és ha ugyanabban a zenei pillanatban látom az embereket, akik hallgatják a zenémet, elemelkedni, az csodálatos élmény. Nem vagyok próféta, nem vagyok hittérítő. De például tudom azt, hogy a Dunakanyarban, ahol élek és ahol működik egy lelkigyakorlatos ház, egy szerzetesnő saját elmondása alapján a Magyar Mise hatására tért meg. Az ember nem hiheti azt, hogy a világ ura, pedig most sokan gondolkoznak így. Tudomásul kell vennünk, hogy mindenki egy külön hang, és együtt kell, hogy meg­ta­lál­juk, mit jelent a lelkünk.



vissza

Értékeléshez  jelentkezz be!
vissza a lap tetejére | küldés e-mailben | nyomtatható változat



 
 
Színház | Mozi | Zene | Art | Gyerek | Könyv | Gasztro
Kapcsolat | Impresszum | Előfizetés | Médiaajánlat | RSS |
2009 Copyright © Pesti Műsor