Fényképezőgép nélküli fényképezés, optofonetika, azaz egyidejű látása a zenének és hallása a képnek, színökonómia és Bauhaus – ilyen és ehhez hasonló művészetelméleti fogalmakra építette világhírt hozó alkotói tevékenységét
a Weisz Lászlóként született Moholy-Nagy, akinek a nevét ma Budapesten a Képzőművészeti Egyetem viseli. Amikor 1895 júliusában megszületett Bácsborsódon, még csak nem is anyakönyvezték, olyan minimális esélyt adtak neki a túlélésre, ám amikor 1946-ban Chicagóban meghalt, hatalmas tömeg kísérte utolsó útjára, sírja fölött pedig a Bauhaus-alapító német építész, Walter Gropius mondott gyászbeszédet. A Ludwig Múzeum kiállítása több mint 130 festményen, fekete-fehér és színes fotón, valamint jó néhány grafikai terven keresztül mutatja be a modernista művészet kulcsfigurájának rendkívül szerteágazó művészeti tevékenységét, melyből többek között olyan érdekességekre derül „fény”, mint hogy mit csinál a dél-amerikai vasútkukac, amikor izgalmi állapotba kerül, vagy, hogy hány árnyalata lehet a fehérnek.
Ludwig Múzeum
06. 09.–09. 25.
|
vissza
vissza a lap tetejére
