Edita Gruberova a címszerepben
Donizettinek is elég kellene lennie, olyan opera, amit aligha fognak mostanában játszani nálunk. De hát így vagyunk az egész belcantóval,
a nagy hármassal: Bellini–Donizetti–Rossini. Egy-egy művet játszunk a színházakban, szép lassan elfelejtjük, hogy ezek az operák remekművek, akadozik az előadói hagyomány átadása, és ha azt se tudják, hogyan kell elénekelni, akkor honnan tudnánk, hogyan kell meghallgatni. Az éves-évtizedes hiányokat bepótolni egy este nem lehet, de óriási segítség, ha olyan énekest hallhatunk, akinek ez anyanyelve, könnyedén, természetesen, kifejezően és szórakoztatóan csillogtatja a hangját, szórja a koloratúrákat, díszíti a dallamokat. Sokak szerint Edita Gruberova az ezredforduló környékének legnagyobb énekesnője, és nagyot nem tévednek. Ha belegondolunk, milyen régóta tart már ez a pálya, örülnünk kell, hogy kaptunk még egy esélyt Gruberovát hallgatni.
Művészetek Palotája
11. 13., 19h
|
vissza
vissza a lap tetejére
