A pop art mozgalom egyik legismertebb képviselője volt Roy Lichtenstein, ezúttal pedig fia művészi bemutatkozását is megismerhetjük.
Kár is lenne olyan közhelyeket durrogtatni, hogy az alma messze esett a fájától, hiszen szó sincs arról, hogy az ifjabb Lichtenstein apja nyomdokaiba kívánna lépni. Mitchell a filmet választotta önkifejezésül; rendezői debütálása, a Mély harapás némi humorral átszőtt bizarr horror, amely többek között a független filmeket kebelére ölelő Sundance Filmfesztiválon is sikert aratott. A halálos fenyegetést ezúttal nem valamilyen szuperképességekkel felvértezett sorozatgyilkos vagy földöntúli szörnyeteg, hanem egy női nemi szerv szolgáltatja. Az (s)exploitation mozikra jellemző történet szerint a fiatal Dawn az esküvőig szüzességi fogadalmat tett, de persze sok tesztoszteron-túltengéses kamaszfiú igyekszik ezen elhatározásától eltéríteni – ki érzelmesebb, ki erőszakosabb eszközökkel (esetleg a kettőt kombinálva). A kanok vesztükre igyekeznek: ugyanis egy durva biológiai rendellenességnek köszönhetően, aki csak birtokon belül kerül, máris búcsút mondhat a férfiasságának. A lány a kezdeti „balesetek” után megtanulja irányítani a vaginájában megbúvó második fogsorát (végre megvan a kulcs a címhez!), és megkezdi bosszúhadjáratát. A szándékosan a Mély torok című pornóklasszikust idéző magyar fordítás ellenére a Mély harapás egyértelműen a horrorra és a humorra és nem a szexre helyezi a hangsúlyt – a film által megidézett középiskolás miliő pedig jól ismert zsánerelem. A film baja nem is az, hogy mindenáron betartja a műfaji szabályokat, inkább az, hogy Lichtenstein képtelen hozzáadni dolgozatához azt az egyedi ízt, amitől az többet adhatna pár leharapott pénisz kétségtelenül horrorba illő látványánál.
Mély harapás
Teeth
Amerikai, feliratos film |
vissza
vissza a lap tetejére
