Kritika (4,5) Van valami furcsa és megmagyarázhatatlan 2014-09. szám / Szalóky Bálint
Mit tesz az, aki több remek kisjátékfilmmel a háta mögött gond nélkül levezényelne egy egész estés mozit, erre azonban különféle külső tényezők – főleg a megfelelő anyagi háttér hiánya
miatt – képtelen? Például bebizonyítja, hogy tehetséggel, kitartással, akaraterővel és önfeláldozással pénz nélkül is lehet. A meglehetősen hosszú, ám annál találóbb című Van valami furcsa és megmagyarázhatatlant a kora harmincas Reisz Gábor szintén filmes körökben mozgó baráti társaságával közösen, szívességi alapon, gerillamódszerekkel forgatta. Évek alatt állt össze a film, méghozzá nem is akármilyen: a Van, valami furcsa… ha akarom, a magyar Frances Ha, csak éppen férfi nézőpontból. Ha pedig nem, akkor sokkal több ennél: intelligens humorú vígjáték egy fiatal felnőttről, aki éppúgy keresi a helyét a világban, mint mi mindannyian. Éppen ugyanazokat a kérdéseket teszi fel magának és éppen ugyanolyanok a barátai. Sírós-röhögős. Sírva röhögős. Romantikus. Megkésett coming-of-age történet. Nem utolsósorban pedig finom látlelet a mai Magyarországról. Fricska, de nem keserédes. Nagyon-nagyon hosszú idő után az első film, ami nem turisztikai látványosságként, hanem élő, lélegző városként mutatja be Budapestet (ez Reisznek ment a legjobban a Nekem Budapest egyik szkeccsében is).
A Van valami furcsa… generációs film. Valami olyan, amihez foghatót magyar film közel másfél évtizede, a Moszkva tér óta nem tudott produkálni.
Van valami furcsa és megmagyarázhatatlan (12)
Magyar film
Rendező: Reisz Gábor
Főszereplők: Ferenczik Áron, Horváth Miklós, Győriványi Bálint
90 perc
Forgalmazó:Cirko Film
Bemutató: 10. 30.
| hirdetés
|
|
|
vissza |
|
| |